A pohár félig teli, vagy félig üres? - a kérdésre adott válasz alapján megkülönböztethetünk optimista és pesszimista típust. De ha a pohár valakinél állandóan félig üres, akkor szükségszerűen annak is kell maradnia? Lássuk az optimista és pesszimista ember jellemzőit, és hogy hogyan "gyógyítható" a megrögzött negatív gondolkodás!
Optimista az, aki állandóan a pozitív történésekre vár. Ezt a jó tulajdonságát örökölheti, de tapasztalati úton is elsajátíthatja. Nagy gonddal őrzi gyerekkori emlékeit, és egy-egy probléma mérlegelésénél is figyelembe veszi őket. A helyzeteket mindig úgy világítja meg, hogy megtalálja annak pozitív elemeit, még ha a körülmények nem is kedveznek ennek a kutakodásnak. Gyakran használja a humorát, és képes szabályozni negatív érzelmeit, melyek egy-egy problematikus kontextusban merülnek fel.
A pesszimista ember ezzel szemben mindig a viszontagságok és akadályok kikerülésére törekszik oly módon, hogy egyszerűen tagadja a probléma létezését, vagy illúziókba kergeti magát. Óvatos, gyanakvó, és nem emészti meg, nem dolgozza fel magában a nehéz kérdéseket, tehát nem hajlandó arra koncentrálni, ami "nem megy".
A pesszimizmus jellemzőivel, mint például a gondolatok elnyomásával, a lemondással, az állandó stressz szintre koncentrálással, és a dolgok megemésztésének elhanyagolásával szemben egy, a személyiséget mélyen érintő változással lehet harcolni.
Az önmegváltoztatás három legfontosabb jellemzője:
- Minél mélyebb a pesszimista ember önmagáról alkotott fogalma, annál nagyobb a képessége a változásra.
- A változás következtében születő új "ön-fogalom" megkönnyíti a személyiség szükségleteinek kielégítését.
- Az új felfogást előidéző élményt mindenképp tisztázni kell. A fontos változás egy új, világos és erős "ön-tapasztalat" révén igazolódhat be.
Ha tehát a pesszimista ember életbe gyökeres változás következik be, akkor a félig üres pohár félig megtelhet. Ezáltal elsajátíthatja az optimizmus olyan jellemvonásait, mint az aktív tervezést és az információk keresésére való törekvést, a pozitív újrafogalmazást, az elfogadást és a humort.